2008-ban a Stanford egyetemről érdekes kutatói kezdeményezés indult, amely a tradícionális hálózati architektúra megreformálását célozta, egészen az alapoktól. A cél az volt, hogy az új architektúrával feloldják azokat a korlátozó tényezőket, amelyek a mai hálózatokban elkerülhetetlenül jelen vannak és komoly gátat szabnak a hatékony hálózatmenedzsmentnek, a hálózattervezésnek és az innovációnak. Az új elképzelés neve Software Defined Networking, ami dióhéjban annyit jelent, hogy a jelenlegi "okos" hálózati eszközöket (switchek, routerek), amelyek saját döntésmechanizmussal rendelkeznek, lecseréljük "buta" eszközökre, amelyek a döntési szabályokat egy felsőbb szintről, az úgynevezett Network Operation System (NOS)-től kapják, és a csomagtovábbítást ezek szerint végzik. Ez gyakrolatilag azt jelenti, hogy a tradícionális architektúrával szemben, ahol a továbbtási és a menedzsment szint összevontan volt megtalálható az eszközökben, kizárólag a továbbítási szintet hagyjuk a helyén és a menedzsment szintet eggyel feljebb mozgatjuk. A fenti alapötlet azóta sokat fejlődött és számos partner csatlakozott a megvalósításához (ipari és hálózati oldalról egyaránt). Az SDN mára valóság, eszközgyártók, szervezetek és konferenciák szerveződnek köré, továbbá komoly szerepe van a jövőbeli cloud és virtualizációs megoldásokban, ezért az ezzel kapcsolatos szaktudás is egyre keresettebb. A félév során a hallgató megismerkedhet az SDN \"lelkével\", a hálózati operációs rendszerrel (NOS), amely a hálózat tényleges vezérléséért végzi. Az önállólabor során gyakorlati tudás szerezhető arról, hogyan lehet új megoldásokat intergrálni a rendszerbe a NOS-en keresztül és hogy hogyan lehet ezeket tesztelni.